Kurt Tepperwein: Midlife crisis

2011. 08. 09., Kedd

Ekkor alaposan végiggondoljuk, mi mindent értünk el idáig. Saját házunk van, jó kapcsolatban élünk, a gyerekeink is egészségesek. Még a karrierünk létráján is vezetnek fölfelé további fokok. A sürgető kérdés azonban még mindig ott zakatol: ha az életem második fele is éppolyan sikeres lesz, mint az első volt, és a végén visszanézek, vajon elmondhatom-e a végén, hogy teljes életet éltem? És – akarva-akaratlan – kétségek kínoznak, ha a válaszon törjük a fejünket.

  • Aztán megkérdezzük magunktól: hát milyen is volna az a teljes, igazi élet? Hirtelen rádöbbenünk, hogy sorsunk bizonyos, a maguk idején igen nagy jelentőségűnek vélt mérföldkövei alaposan megfakultak, elvesztették jelentőségüket. Másrészről viszont a korábban jelentéktelennek hitt dolgok közül soknak megnő a fontossága. Leggyakrabban olyan esetek ezek, amelyekben a másokkal fenntartott kapcsolat játszik szerepet, olyan találkozások vagy barátságok, amelyekben esetleg segíteni tudtunk másokon.
  • Aztán még azt is megkérdezzük magunktól, mi rejlik még bennünk, amit érdemes felszínre hozni?
  • Mi az életutunk légyege, mi a feladatunk az életben, és vajon melyek azok a csak tőlem elvárható lépések, amelyeket ezen a – senki más által nem járható – úton meg kell tennem?

És ekkor tudatosul bennünk, hogy még minden nyitva áll, még bármelyik pillanatban megváltoztathatjuk életünket, még a valóban fontos dolgok felé fordulhatunk. Kezdődhet az életnek nevezett nagy kaland! (Forrás: Kurt Tepperwein: Krise als Chance)

 

 

 

 

« Vissza az előző oldalra

"Hogyan lehetne olyan életem,
amilyet igazán szeretnék?"

 

Most közelebb kerülhetsz a saját, legbelsőbb válaszodhoz!

Tedd meg most az első lépést - KATT IDE:

 

Kitöltöm a tesztet!

 

toltsd_ki_a_tesztet.png