Mi köze a kócsingnak a szalámis pizzához?Idézet: "Miért kell elamerikaiasodni? Miért kell KÓCSINGOLNI? Miért nem lehet egyszerűen tanácsot adni?" Ezen a héten rendezik meg világszerte a Nemzetközi Coaching Hetet, ami kiváló alkalom arra, hogy egy kicsit "ismeretterjesszek" erről a viszonylag újkeletű a szakmáról.
:-) Olvass tovább nyugodtan, nagyon "lájtos" leszek, ígérem!
Az aktuális sztori:
Nemrégiben csatlakoztam egy jó kis marketinges fórumhoz (még a szakmai múltamból érdekel a téma), és az ottani bemutatkozóm kapcsán megtapasztaltam, hogy még mindig mekkora a köd a coaching mint szakma, és különösen az elnevezés körül.
Idézek:
"Miért kell elamerikaiasodni? Miért kell KÓCSINGOLNI? Miért nem lehet egyszerűen tanácsot adni? Vagy oktatni, vagy edzeni? Vagy ha már külföldiül akarunk, akkor tréningezni? (...) Az oldalad egyébként nagyon tetszik, a támadás nem ellened, hanem a szó ellen irányult. "
Persze, azért egyre több a kivétel (megkönnyebbült sóhaj), de még az ismerőseim többsége is úgy nézett rám, mint tyúk a piros kukoricára, amikor először hallották tőlem a furi szót, hogy "coach". (Te például mit gondolsz?)
Én úgy látom, ezzel a coach szóval valahogy úgy vagyunk még, mint Pistike, amikor először megy a pizzériába. Mondhatnám, hogy "kérek egy ropogósra sütött, 32 cm átmérőjű, szalámis-paradicsomszószos-sajtos feltéttel készült, korong alakú kelt tésztalapot!" – de mennyivel egyszerűbb így: "Kérek egy pizzát!"
Tanácsadó ("Ön nem hibázhat, ha ezt teszi...") --- Én
"A coaching folyamat, ahol nem elméletekről beszélgetünk, hanem mindig az éppen aktuális problémáid is terítékre kerülnek, amik majd a helyükre kerülve beépülnek a “nagy egészbe”. A tanácsadó bekéri az anyagokat, racionálisan elemez, és konkrétan megmondja, hogy szerinte mit kell tenni egy adott helyzetben. A coach nem “megmondóember”, azaz a fő eszköz nem a válaszadás, hanem a kérdezés. A jó coach sosem irányít, viszont segít kibontani a legjobb egyéni megoldásodat: egymás egyenrangú partnerei vagytok, akik szövetséget kötöttek a változás érdekében." (részlet GYIK-ből)
A coachok általában nem pszichológus végzettségűek (bár vannak olyanok is), de mivel ez is egy segítő foglalkozás, ahol "hozott anyag" az ember :-), eszközeink között jócskán szerepelnek coaching folyamán is sikerrel alkalmazható, a pszichoterápiában már jól bevált módszerek. (Én is előszeretettel alkalmazom többek között pl. az NLP-t, tranzakció-analízis alapokat, Gordon-módszert, és még sorolhatnám...)
DE: a coach alapvetően mindig pszichésen egészséges embereket segít, hogy bizonyos élethelyzeteikben az elakadásaikból tovább tudjanak lépni, a saját belső erőforrásaikat mobilizálva.
(NEM orvos, tehát nincs jogosítványa pszichés betegek, függők, súlyos veszteséget feldolgozni nem tudók, stb. kezelésére, és nem is tesz ilyet: tudja, mikor kell egy ügyfelet "átirányítani" a megfelelő szakemberhez.)
Nos, remélem, egy kicsit sikerült tisztázni az alapkérdést, hogy a coach-ok nem azért "kócsingolnak", mert anglomán sznobok, és nem akarnak tisztességes magyar nyelven beszélni, hanem mert ez egy kaleidoszkóphoz hasonló, sokrétű szakma: ahogy elfordítjuk, kicsit ilyen, kicsit olyan, de nem baj, hogy nem lehet felcímkézni. A "kócsing" már csak ilyen, de ez nem zavar: amíg nagyszerű eredményeket lehet vele elérni, tőlem hívhatják akárhogy!
|
"Hogyan lehetne olyan életem,
|