Startvonalon: te vajon melyik életet választod magadnak?

2013. 09. 03., Kedd

Ebben a bejegyzésben arról olvashatsz, a világ egyik legnevesebb motivációs tréner-tanácsadója, Brendon Burchard érzelmi energiaszint szerint milyen alaptípusokba sorolta azt, hogy ki milyen életet él – inspiráló és izgalmas olvasmány, ha örömtelibb és megelégedettebb életet szeretnél! (3/1. rész)

Szia, de jó újra találkozni itt a MyWay Blogban!


Remélem, a nyáron a munka mellett pihenésre, töltődésre is jutott időd, hiszen az év leghajtósabb harmada áll előttünk!

Emlékszem, régen a gimiben volt egy pólóm Back to school felirattal, amit mindig az első sulihéten vettem fel. Akkoriban ez nagyon menőnek számító, "nyugati cucc" volt, és egyediségével, vidám színeivel megkönnyítette az átállást a hosszú nyár után. Már nincs meg persze, de ilyenkor lélekben mindig egy kicsit visszabújok bele... hiszen számomra a szeptember eleje mindig egy kicsit olyan, mint egy második szilveszter!

 

 back to school

 

Én sem csupán lazsálással töltöttem ám a nyarat! Folyton a fejlődés, megújulás lehetőségein agyalok-dolgozom, amit (pszt!) a honlap átalakulásán fogsz majd elsőként észrevenni.  Terveim közt szerepel még egy hasznos és izgalmas e-book, tanulmány megírása is a kedvenc témámban, ami a midlife crisis (életközépi válság, VÁLTÁS), és még sok más, amiről babonából most még nem mesélek :-)

 

Szóval jön, JÖN, és mindenről időben értesíteni foglak!

 

A szezonindító blogbejegyzés témáján agyalva szinte azonnal beugrott egy szuper könyv (The Charge), amit még az egyik nyári, lazulós hétvégén a medenceparton olvastam újra...

 

medencés lazulgatás

 

A szerzője, Brendon Burchard az ember tudatossági és  energiaszintjének megfelelően háromfajta életet mutat be. (Amiért ez különösen érdekes, az az, hogy  harmadik típusban majd épp azt a fajta inspirált, kiteljesedett  – ő nevezi, "feltöltött" –  életet írja le, amit a magam számára is szeretnék megtartani, illetve a hozzám fordulókat is efelé terelni!)


Mielőtt tovább olvasnál, állj meg most egy pillanatra, és engedd meg a legbensőbb énednek, hogy megválaszolja a kérdéseket:

    • Te milyen életet élsz most?
    •  Milyen az energiaszinted, az életminőséged? 
    • Mennyire tölt el izgalommal a pillanatnyi életed, és az előtted álló jövő?

 

– Megvolt? Akkor lássuk! Ebben a bejegyzésben az első típust foglalom össze a számodra, a következő két alkalommal pedig a másik kettőt.
(Ne aggódj, ennél már csak jobb jön! ;-))

 

#1. TÍPUS:  A ketrecbe zárt élet

   

Születésünktől fogva jutalmak és büntetések korlátai közt neveltek bennünket. A szülő, tanító és egyéb tekintélyszemélyek gondoskodása, jutalmazása valamikor biztonságérzetet adhatott, hiszen először mindannyian oda jártunk iskolába, szakkörökbe, ahová a szüleink vittek. Sőt, első szerelmeink, pályaválasztásunk, munkahelyünk dolgában is kikérhettük tekintélyszemélyek véleményét, tanácsát, és megerősítő érzés volt tudni, hogy van hová fordulni, van kire támaszkodni.
Ezzel idáig még nincs is baj, ám...

 

...aki ide ("sarokba szorított, ketrecbe zárt élet") tartozik, sanszos, hogy megrekedt ebben a szerepben: felnőttként is folyamatosan a külső elvárásokhoz igazítja a  viselkedését, sőt a vágyait is. Egy idő után lassan, de biztosan felépül körülötte az a ketrec, a fal, ahol mások véleményének, akaratának fogságában csücsülve  talán lassan elkezdhet derengeni:
– Ki vagyok ÉN valójában?
– Mit is akarok ÉN?

 

(Ezek egyébként az életközépi válság tipikus alapkérdései is egyben, de a két dolognak nem feltétlenül van köze egymáshoz.)

 

cage -girl sitting


A jobbik esetben elkezdi keresni a kiutat, a rosszabikban pedig... igen, sajnos örökre benn is lehet ragadni.

(Emlékszel még a The Wall-ra a  Pink Floyd-tól? )

A történet Pink életét mutatja be, akit a születése óta a társadalom mindig elnyomott: meghalt az apja, túlzottan védelmező anyja mindentől távol tartotta, agresszív tanárai pedig megalázták őt és iskolatársait, így formálva őket a társadalom képére (innen a többször visszatérő kalapács-motívum). Pink saját fantáziájának világába menekül és egy képzeletbeli falat épít maga és a külvilág közé. Életében minden rossz dolog „egy újabb tégla a falban” (...) A fal végül leomlik, de hogy mi lesz a főhőssel ezután, az ismeretlen.



 

A bebörtönzött, engedelmes életből két út vezet ki:

    • Az egyik forgatókönyv általában valami váratlan külső esemény, "sorscsapás" (pl. betegség, munka elveszítése, válás,...), ami egyszerűen nem kérdez, csak  fogja és szétzúzza ezt a kalitkát. Ilyenkor emberünk visszavonhatatlanul kint találja magát a "zord vadonban", ahol viszont ott a szabadság, és előbb-utóbb fel is találja magát (mert muszáj neki :-)).

 

    • A másik út esetében a szabaduláshoz belső motivációra,  szabad akaratunkra és személyes erőfeszítésünkre van szükség.  Ez bizony még annál is sokkalta nehezebb lehet, mint megküzdeni a sorscsapással, hiszen itt nincs semmiféle "nagy bumm", ami kivetne: a saját hajunknál fogva kell kirángatni magunkat a mocsárból.


– Te hogy működsz az ilyen sarokba szorított helyzetekben?

OFF, azaz egy kis személyes kitérő: én pl. világéletemben  attól tartottam (tartok) a leginkább, hogy majd az "élet nagy pofonjai" vetnek a megfelelő irányba: ezért igyekeztem elébe menni a dolgoknak, inkább véresre horzsolni magamat a rácsokon, mint odabent kuksolva rettegni attól, mikor jön a NAGY BAJ, ami majd  kikényszeríti "A" változást. Na jó, persze kuksoltam én is egy ideig, mielőtt elszántam magam a cselekvésre, sőt, azóta is nap mint nap erőfeszítést igényel tőlem, de nem bántam meg! Coachként azóta is ebben ösztönzöm és segítem az embereket, hogy addig változTAssanak magukon, az életükön, amíg még van választásuk! Ne várják meg, míg minden összeomlik, hanem tudatosan válasszák meg a leginkább hozzájuk illő énképet, életet, és azt lépésről lépésre valósítsák is meg... Még mindig, minden alkalommal bizsergetően jó érzés látnom, mekkora fordulatra képes, aki tudatosan kezébe veszi ez élete irányítását. Off bezárva :-)

A  "ketrecbe zárt élet" esetében tehát az illető rémisztő helynek látja a világot, úgy érzi, a külső körülmények rabja, nincsenek lehetőségei, nincs is önálló hangja, ezért inkább hallgat.

 

    • Voltál már az életed folyamán ilyen helyzetben? Mi segített kiszabadulni belőle? TIPP: Ha még nem voltál, vagy ha pont most ezzel küzdesz magad is, keress egy olyan valós vagy fiktív személyt, példaképet, aki sikerrel küzdötte meg a magáét, és gondold végig, ő hogyan csinálta!


Írd meg a tapasztalataidat lent egy kommentben, sokat segíthetsz másoknak, és én is mindig válaszolok!

Legközelebb a második típussal folytatom, ami nem más, mint a kényelmes, bepunnyadt élet! Várlak vissza a jövő szerdán!

 


A sike­res és boldog életed szol­gá­la­tá­ban,


baráti üdvöz­let­tel:



sze­mély­fej­lesztő edző,
Cer­ti­fied Per­sonal & Team Coach


P.S.: Ha te még nem irat­koz­tál fel a MyWay blogértesítő/hírlevélre, ITT teheted meg.


2. Ha tet­szett a bejegy­zés, ajánld másnak is  nagyon köszönöm!

  • Ugye te már köve­ted a MyWay Coa­ching-ot  a Face­book-on is?
    Ha eddig még nem tet­ted volna, és sze­ret­nél naponta friss híreket, gon­do­la­to­kat, ins­pi­rá­ciót, katt ide és láj­kold az oldalt!

Neked is van gon­do­la­tod a témá­hoz?
Ne tartsd meg magad­nak: oszd meg velünk itt mind­járt, pár cen­ti­vel len­tebb! :-)

 

 

 

 

 

Ági - - 2013. Szep. 06. 14:26:00

Sokszor nem is fogjuk fel, hogy nem is saját magunk akaratából cselekszünk, hanem mások akaratának már ösztönösen fejet hajtva döntünk (?). Utólag érdemes átgondolni, hogy valóban ÉN akartam-e így, vagy akartatták velem. És sokszor évek telnek el, mire rájövünk, mi is történt. S ha megtörtént az a bizonyos csapás, akkor sem könnyű az út megtalálása. Az ember akkor minden áron mást akar csinálni szinte minden helyzetben, mint amit valójában tenne. Kell egy kis idő, amíg letisztázódik, hogy milyen szintű volta fal: körkörös, vagy azért hézagos. Érdemes időnként ezeken elgondolkodni és legalább magunkat szembesíteni az igazsággal. Az is nagy lépés és erőt ad. Nagyon várom a folytatást!! Ági

 

Kriszta - http://mywaycoaching.hu/ - 2013. Szep. 08. 21:54:00

@ Ági:Kedves Ági,
nagyon jól látod, hogy az első lépés mindig a tudatosítás: MI történt, KI döntött valójában, jó volt-e úgy nekem, hogyan csinálnám legközelebb...
A legfontosabb mégis az, hogy belesulykoljuk a saját fejünkbe: MINDIG dönthetünk, mindig van választásunk! (Ez egy hosszabb téma lenne, de a nem döntés is egy valódi döntés: megengedem, hogy mások, a körülmények határozzanak felőlem).
További sikeres, tudatos életet kívánok szeretettel:
Kriszta :-)

 

Muhi Anikó - - 2013. Szep. 08. 22:23:00

Kedves Kriszta!

Nem hiszek a véletlenekben, ezért nagyon örülök, hogy éppen most olvastam a fenti bejegyzésedet.
Az utóbbi időben én is nagyon sokat gondolkodtam a fenti kérdéseken. Nagyon sokáig éltem úgy, amire inkább az elvárásokba zárt élet volt a jellemző. Sokszor éreztem magam rosszul és a hiányérzet a mindennapjaim része lett. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon tényleg ezt akartam-e. A kényelem (vagy inkább a félelem) irányította az életemet. Ennek a következménye lett a pánikbetegség, ami 5 év alatt kétszer jelentkezett. A második alkalommal a halálfélelem is betársult.
Ez volt az a pont, amikor elindultam a változás útján. Ez két évvel ezelőtt volt. Azóta töretlen a fejlődés.
Az első lépést nagyon nehéz volt megtenni. Azt nem állítom, hogy mindig mindent úgy csináltam, ahogy az jó lett volna nekem, de a hibák is kellenek. Az utóbbi fél évben nagyon nagy fejlődésen mentem keresztül. A tudatosság hatalmas szerepet játszik a mindennapjaimban és a döntéseimben, de végre a tudatosság és lelki fejlődésem összhangba került. Az én tapasztalatom az, hogy igenis valósítsuk meg az álmainkat ( Én elkezdtem futóversenyekre járni, írni stb...) és ne törődjünk a fogadatlan prókátorokkal. Azt kell tennünk, ami saját magunknak a legjobb. Ez szabadságot és boldogságot ad :-)
További szép estét :-)
Anikó

 

Himer Csilla - - 2013. Szep. 09. 07:02:00

Pénzügyekkel foglalkozó coachként én is sokszor találkozom ezzel a jelenséggel. Ha az élet más területein nem is így él az illető, de a pénzügyeit hajlamos akkor is így intézni (pontosabban nem intézni).

Pénzügyek terén is visszaköszön az a motiváció, amit a tőzsdepszichológiából is ismerünk. Kétféle érzelem hajt bennünket: a kapzsiság (ezt szebben nyereség iránti vágynak nevezik a tőzsdepszichológiában :) ), és a veszteségtől való félelem. Mivel a veszteségtől kutatások szerint hatszor jobban félünk, ez máris megmagyarázza azt, hogy a pénzügyeink terén miért vagyunk hajlamosak inkább a kalickát felhúzni magunk köré és benne csücsülni: a hamis biztonságérzet miatt. Mert ezt a kalickát már legalább ismerjük.

Nagyon sok meló az ügyfeleknek is, mire rájönnek, hogy odakint a döntés szabadsága - na és persze felelőssége várja őket. (Van aki a felelősség felismerése alkalmával azonnal vissza is tért a kalickájába: annyira félt a felelősséget vállalni a saját életéért, a saját döntéseiért, hogy inkább maradt.) A legtöbbeket azonban az újonnan felfedezett szabadság érzése sokkal erősebben motivál ahhoz, semhogy visszaüljenek a kalitkába törött szárnyú madarat játszani.

 

Kriszta - http://mywaycoaching.hu/ - 2013. Szep. 11. 09:24:00

@ Muhi Anikó:Kedves Anikó,
nagy örömmel olvastam,amit írtál, mert mindig megerősítő a számomra azt látni, hogy ha valaki elindul az útján, és nem nézeget hátra, csak teszi az egyik lépést a másik után, az végül célba ér!
Így ismeretlenül is büszke vagyok rád, hogy ezt megtetted magadért: sokan vannak ugyanis, akik bár felismerik azt a pontot, ahol már szinte ordít az életük, hogy ELÉG VOLT!, de nincs meg bennük a változtatáshoz szükséges tudatos, elkötelezett döntés, tervezett cselekvés és kitartás. (Egy coach arra való, hogy ezekben segítse, szeretettel támogassa a másikat, de akarni, CSELEKEDNI nem lehet valaki helyett.)
Ezért nagy dolog, amit te megtettél önmagadért: átléptél az árnyékodon, és elkezdted megvalósítani az álmaidat.
Éld továbbra is ilyen tudatos és szerető, önmagadra és másokra figyeléssel az életedet, és kívánok neked sok sikert, boldogságot mindehhez!
Szeretettel üdvözöllek:
Kriszta :-)

    1 / 1    

« Vissza az előző oldalra

"Hogyan lehetne olyan életem,
amilyet igazán szeretnék?"

 

Most közelebb kerülhetsz a saját, legbelsőbb válaszodhoz!

Tedd meg most az első lépést - KATT IDE:

 

Kitöltöm a tesztet!

 

toltsd_ki_a_tesztet.png