Startvonalon: te vajon melyik életet választod magadnak?Ebben a bejegyzésben arról olvashatsz, a világ egyik legnevesebb motivációs tréner-tanácsadója, Brendon Burchard érzelmi energiaszint szerint milyen alaptípusokba sorolta azt, hogy ki milyen életet él – inspiráló és izgalmas olvasmány, ha örömtelibb és megelégedettebb életet szeretnél! (3/1. rész) Szia, de jó újra találkozni itt a MyWay Blogban!
Emlékszem, régen a gimiben volt egy pólóm Back to school felirattal, amit mindig az első sulihéten vettem fel. Akkoriban ez nagyon menőnek számító, "nyugati cucc" volt, és egyediségével, vidám színeivel megkönnyítette az átállást a hosszú nyár után. Már nincs meg persze, de ilyenkor lélekben mindig egy kicsit visszabújok bele... hiszen számomra a szeptember eleje mindig egy kicsit olyan, mint egy második szilveszter!
Én sem csupán lazsálással töltöttem ám a nyarat! Folyton a fejlődés, megújulás lehetőségein agyalok-dolgozom, amit (pszt!) a honlap átalakulásán fogsz majd elsőként észrevenni. Terveim közt szerepel még egy hasznos és izgalmas e-book, tanulmány megírása is a kedvenc témámban, ami a midlife crisis (életközépi válság, VÁLTÁS), és még sok más, amiről babonából most még nem mesélek :-)
Szóval jön, JÖN, és mindenről időben értesíteni foglak!
A szezonindító blogbejegyzés témáján agyalva szinte azonnal beugrott egy szuper könyv (The Charge), amit még az egyik nyári, lazulós hétvégén a medenceparton olvastam újra...
A szerzője, Brendon Burchard az ember tudatossági és energiaszintjének megfelelően háromfajta életet mutat be. (Amiért ez különösen érdekes, az az, hogy harmadik típusban majd épp azt a fajta inspirált, kiteljesedett – ő nevezi, "feltöltött" – életet írja le, amit a magam számára is szeretnék megtartani, illetve a hozzám fordulókat is efelé terelni!)
– Megvolt? Akkor lássuk! Ebben a bejegyzésben az első típust foglalom össze a számodra, a következő két alkalommal pedig a másik kettőt.
#1. TÍPUS: A ketrecbe zárt élet
Születésünktől fogva jutalmak és büntetések korlátai közt neveltek bennünket. A szülő, tanító és egyéb tekintélyszemélyek gondoskodása, jutalmazása valamikor biztonságérzetet adhatott, hiszen először mindannyian oda jártunk iskolába, szakkörökbe, ahová a szüleink vittek. Sőt, első szerelmeink, pályaválasztásunk, munkahelyünk dolgában is kikérhettük tekintélyszemélyek véleményét, tanácsát, és megerősítő érzés volt tudni, hogy van hová fordulni, van kire támaszkodni.
...aki ide ("sarokba szorított, ketrecbe zárt élet") tartozik, sanszos, hogy megrekedt ebben a szerepben: felnőttként is folyamatosan a külső elvárásokhoz igazítja a viselkedését, sőt a vágyait is. Egy idő után lassan, de biztosan felépül körülötte az a ketrec, a fal, ahol mások véleményének, akaratának fogságában csücsülve talán lassan elkezdhet derengeni:
(Ezek egyébként az életközépi válság tipikus alapkérdései is egyben, de a két dolognak nem feltétlenül van köze egymáshoz.)
A "ketrecbe zárt élet" esetében tehát az illető rémisztő helynek látja a világot, úgy érzi, a külső körülmények rabja, nincsenek lehetőségei, nincs is önálló hangja, ezért inkább hallgat.
A sikeres és boldog életed szolgálatában, baráti üdvözlettel: ![]() személyfejlesztő edző, Certified Personal & Team Coach P.S.: Ha te még nem iratkoztál fel a MyWay blogértesítő/hírlevélre, ITT teheted meg. 2. Ha tetszett a bejegyzés, ajánld másnak is – nagyon köszönöm!
Neked is van gondolatod a témához? Ne tartsd meg magadnak: oszd meg velünk itt mindjárt, pár centivel lentebb! ![]()
|
"Hogyan lehetne olyan életem,
|
Ági - - 2013. Szep. 06. 14:26:00
Sokszor nem is fogjuk fel, hogy nem is saját magunk akaratából cselekszünk, hanem mások akaratának már ösztönösen fejet hajtva döntünk (?). Utólag érdemes átgondolni, hogy valóban ÉN akartam-e így, vagy akartatták velem. És sokszor évek telnek el, mire rájövünk, mi is történt. S ha megtörtént az a bizonyos csapás, akkor sem könnyű az út megtalálása. Az ember akkor minden áron mást akar csinálni szinte minden helyzetben, mint amit valójában tenne. Kell egy kis idő, amíg letisztázódik, hogy milyen szintű volta fal: körkörös, vagy azért hézagos. Érdemes időnként ezeken elgondolkodni és legalább magunkat szembesíteni az igazsággal. Az is nagy lépés és erőt ad. Nagyon várom a folytatást!! Ági
Kriszta - http://mywaycoaching.hu/ - 2013. Szep. 08. 21:54:00
@ Ági:Kedves Ági,
nagyon jól látod, hogy az első lépés mindig a tudatosítás: MI történt, KI döntött valójában, jó volt-e úgy nekem, hogyan csinálnám legközelebb...
A legfontosabb mégis az, hogy belesulykoljuk a saját fejünkbe: MINDIG dönthetünk, mindig van választásunk! (Ez egy hosszabb téma lenne, de a nem döntés is egy valódi döntés: megengedem, hogy mások, a körülmények határozzanak felőlem).
További sikeres, tudatos életet kívánok szeretettel:
Kriszta :-)
Muhi Anikó - - 2013. Szep. 08. 22:23:00
Kedves Kriszta!
Nem hiszek a véletlenekben, ezért nagyon örülök, hogy éppen most olvastam a fenti bejegyzésedet.
Az utóbbi időben én is nagyon sokat gondolkodtam a fenti kérdéseken. Nagyon sokáig éltem úgy, amire inkább az elvárásokba zárt élet volt a jellemző. Sokszor éreztem magam rosszul és a hiányérzet a mindennapjaim része lett. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon tényleg ezt akartam-e. A kényelem (vagy inkább a félelem) irányította az életemet. Ennek a következménye lett a pánikbetegség, ami 5 év alatt kétszer jelentkezett. A második alkalommal a halálfélelem is betársult.
Ez volt az a pont, amikor elindultam a változás útján. Ez két évvel ezelőtt volt. Azóta töretlen a fejlődés.
Az első lépést nagyon nehéz volt megtenni. Azt nem állítom, hogy mindig mindent úgy csináltam, ahogy az jó lett volna nekem, de a hibák is kellenek. Az utóbbi fél évben nagyon nagy fejlődésen mentem keresztül. A tudatosság hatalmas szerepet játszik a mindennapjaimban és a döntéseimben, de végre a tudatosság és lelki fejlődésem összhangba került. Az én tapasztalatom az, hogy igenis valósítsuk meg az álmainkat ( Én elkezdtem futóversenyekre járni, írni stb...) és ne törődjünk a fogadatlan prókátorokkal. Azt kell tennünk, ami saját magunknak a legjobb. Ez szabadságot és boldogságot ad :-)
További szép estét :-)
Anikó
Himer Csilla - - 2013. Szep. 09. 07:02:00
Pénzügyekkel foglalkozó coachként én is sokszor találkozom ezzel a jelenséggel. Ha az élet más területein nem is így él az illető, de a pénzügyeit hajlamos akkor is így intézni (pontosabban nem intézni).
Pénzügyek terén is visszaköszön az a motiváció, amit a tőzsdepszichológiából is ismerünk. Kétféle érzelem hajt bennünket: a kapzsiság (ezt szebben nyereség iránti vágynak nevezik a tőzsdepszichológiában :) ), és a veszteségtől való félelem. Mivel a veszteségtől kutatások szerint hatszor jobban félünk, ez máris megmagyarázza azt, hogy a pénzügyeink terén miért vagyunk hajlamosak inkább a kalickát felhúzni magunk köré és benne csücsülni: a hamis biztonságérzet miatt. Mert ezt a kalickát már legalább ismerjük.
Nagyon sok meló az ügyfeleknek is, mire rájönnek, hogy odakint a döntés szabadsága - na és persze felelőssége várja őket. (Van aki a felelősség felismerése alkalmával azonnal vissza is tért a kalickájába: annyira félt a felelősséget vállalni a saját életéért, a saját döntéseiért, hogy inkább maradt.) A legtöbbeket azonban az újonnan felfedezett szabadság érzése sokkal erősebben motivál ahhoz, semhogy visszaüljenek a kalitkába törött szárnyú madarat játszani.
Kriszta - http://mywaycoaching.hu/ - 2013. Szep. 11. 09:24:00
@ Muhi Anikó:Kedves Anikó,
nagy örömmel olvastam,amit írtál, mert mindig megerősítő a számomra azt látni, hogy ha valaki elindul az útján, és nem nézeget hátra, csak teszi az egyik lépést a másik után, az végül célba ér!
Így ismeretlenül is büszke vagyok rád, hogy ezt megtetted magadért: sokan vannak ugyanis, akik bár felismerik azt a pontot, ahol már szinte ordít az életük, hogy ELÉG VOLT!, de nincs meg bennük a változtatáshoz szükséges tudatos, elkötelezett döntés, tervezett cselekvés és kitartás. (Egy coach arra való, hogy ezekben segítse, szeretettel támogassa a másikat, de akarni, CSELEKEDNI nem lehet valaki helyett.)
Ezért nagy dolog, amit te megtettél önmagadért: átléptél az árnyékodon, és elkezdted megvalósítani az álmaidat.
Éld továbbra is ilyen tudatos és szerető, önmagadra és másokra figyeléssel az életedet, és kívánok neked sok sikert, boldogságot mindehhez!
Szeretettel üdvözöllek:
Kriszta :-)
1 / 1