Így kezeld az elismerést: íme a 3 pontos útmutató!

Emberi természetünkből adódóan vágyunk arra, hogy szeressenek és elismerjenek minket. Ám amikor arra kerül a sor, hogy végre észrevesznek, netán még bókolnak, dicsérnek is minket, sokan egyszerűen "lefagynak", esetleg még a tüskésebb felüket is mutatják a mit sem sejtő másik felé. Hogy is van ez?

Egyik kedves ügyfelem, Jutka 43 éves, okos, mutatós nő, a munkájában igen sikeres (vezető ügyfélkapcsolati munkatárs egy nagy cégnél). Két jópofa kamaszt nevelnek a férjével, szépen élnek. Teljesen véletlenül derült ki, hogy ennek a mosolygós, magabiztos (vagy legalábbis annak látszó) nőnek mennyi gondja van az önértékelésével...
Így mesél a problémájáról:

"Annyira kínosan érzem magam, amikor valami jó dolgot észrevesznek rajtam és ezt szóvá is teszik! Érzem, ahogy elvörösödik az arcom, csak motyogok valamit, de legszívesebben elsüllyednék.
És akármikor megdicsérnek, akár a hajamat, vagy a munkámat, otthonunkat, belőlem mindig ez jön, hogy "á, dehogy, a tiéd sokkal szebb",  "ugyan már, igazán semmiség", "ez a cucc már van vagy tíz éves"... tudod, egyszerűen feszengek. Még a férjem bókjait se tudom normálisan fogadni, mindig elhülyéskedem! Nem tudom, miért van az, hogy ennyire kényelmetlenül érint, ha megdicsérnek... Mindig azon agyalok, vajon mi lehet mögötte, és úgy érzem, rettentő nagyképűnek tűnnék, ha rábólintanék."

Ismerős, amiről Jutka beszél? Lássuk, mit tehetsz, hogy magabiztosabban kezeld a helyzetet!

#1. Diagnózis: vedd észre!

Manapság olyannyira a kritika és a bírálat kezelésére vagyunk "bedrótozva", hogy sok (amúgy tehetséges, kedves, ...) embernek esik nehezére elfogadni a dicséretet, bókot, mert úgy érzik...

• "ez nem így van, félreismer, de ezt csak én tudom igazából"  (ld: imposztor-szindróma)
• "ha egyetértek, mások lekezelőnek, önhittnek látnak",
  
  

...ugyanakkor lehet, hogy belülről igenis vágynak arra, hogy "valaki egyszer végre" felfedezze, kik is ők valójában.

[Ez ránk, magyarokra sajnos különösen jellemző – kivéve persze a Győzikéket, Kiszeltündéket, akiknek semmi gondjuk ezzel. Sőt. :-)]

Ez lehet szimpla szerénykedés is, ám vannak olyanok, akiknek még az átlagnál is jobban a nehezére esik, hogy kezelje a feléjük irányuló elismerés megnyilvánulásait, és a legkisebb bóktól is lefagy.

A coach kérdése:

• A legfontosabb, hogy fedezd fel, tudd magadról, hogy te hogy állsz ezzel!
• Pl. átgondolhatod, hogy egy 1-10-es skálán (ahol a 10-es az önelégült, nagyképű magamutogató, az egyes pedig ennek a totális ellentéte) te melyik értékre helyeznéd el magad?
• Hol van számodra a kívánatos, "normál" tartomány?
• Hogy viszonyulsz a helyzetedhez, elégedett vagy, esetleg változtatnál?

[Szolgálati közlemény: ha eddig eljutottál az olvasásban, ám arra jutottál, hogy neked az elismerés fogadásával  valójában nincs semmi gondod, gratulálok! Mi a teendőd? Csak így tovább,  veregesd vállon magad, és küldd át ezt a cikket valakinek, aki esetleg hasznát veheti! Köszönöm! :-)]

#2. A gyökerek

Könnyen belátható, hogy a múltbeli tapasztalatai igen nagy hatással vannak a "bókkezelő képességünkre". Senki sem úgy született, hogy kínban legyen, ha meg kell mutatnia magát, vagy ha bókolnak neki.

Önmagunk leértékelését sok  társadalom (pl. a japán) egyfajta erényként kezeli. Légy szerény, mint az ibolya, öndicséret büdös... ugye nálunk is ismerős?
Én például már az alsó tagozatban megtanultam, hogy nem feltétlenül jó pont az osztálytársak szemében, ha a tanár megdicsér, mert jól tudom az anyagot, és jelentkezem, sőt!.. Így már gyerekkorunkban  erősen rögzülhet, hogy jobb nem kitűnni, mert nagyon nem éri meg a kortársak céltáblájává válni.

"Ne nyüzsögj, olvadj be, légy láthatatlan..." – ezt a driver-t, indító programot  hozzuk sokan már az iskolából. Felnőttünk, de mi van, ha "úgy maradunk", és ez a program azóta is fut bennünk?

Nem csoda, hogy sokaknak nehéz ez a téma, ha ütközik  a mélyen rögzült "légy szerény" értékrenddel – amivel nincs is semmi gond, egészen amíg nem visszük túlzásba.

Az alacsony önbizalom sem könnyíti meg az elismerés elfogadását: az ilyen ember azt feltételezi, hogy mindenki más úgy látja őt, ahogy ő magát, ezért ha dicsérik, az vagy csak szarkazmusból, vagy sajnálatból fakadhat. Tehát a saját magunkkal kapcsolatos negatív hiedelmek könnyedén felülírnak bármilyen külső elismerést, megerősítést! (Mit üzen ez annak, "akinek inge"? Vegye magára, és kezdjen el dolgozni – egyedül vagy segítséggel – az önképén, önértékelésén!)

#3. Hogyan kezeld?

 A) Megfigyelted már, hogy magabiztos emberek hogyan reagálnak, ha bókot kapnak?

• "Köszönöm!"
• "Ez kedves tőled!"
• "Örülök, hogy így látod!"

Lehet hogy ez egy kicsit még idegen tőled? Mi lenne, ha legközelebb kipróbálnád? Csak lazán, mielőtt még a szokásos szabadkozás a nyelvedre jönne! ;-)
Kísérletezz! Figyeld meg, milyen érzés nyugodtan, kedvesen kimondani, hogy reagál a másik,...

B) Gyakorold te is mások elismerését!

• Ha úgy találod, helyénvaló, nyugodtan dícsérd meg mások munkáját, öltözékét, bármit, amit őszintén elismerésre méltónak találsz.
• Figyeld meg, milyen érzés, ha "viszapattansz" róluk!
• Figyeld meg magadon, hogy te milyen reakcióval lettél volna elégedett, és legközelebb, ha te kapsz bókot, reagálj aszerint!
• Ha egy barátoddal gyakorlod, hogyan adj és fogadj elismerést, majd megbeszélitek, kinek milyen érzés volt, könnyedén felkészülhetsz az "éles" helyzetekre

C) Tekintsd úgy a bókot, mint egy ajándékot a másiktól!

• Ha kapnál valakitől egy doboz bonbont, vagy egy csokor virágot, ugye nem vágnád az arcába?
  (...akkor miért tennéd ezt egy bókkal, amit ugyanilyen jó szándékkal ad a másik?)
• Értékeld a másik részéről a gesztust, hisz nem volt kötelező semmi szépet mondania neked!

D) Csípd nyakon, mitől kapsz sikítófrászt!

• Fedezd fel, melyek azok a típusú bókok, amikre a leginkább "ugrasz" – utálod, ha  a hajadat dicsérik?  Vagy azt, hogy milyen kedves vagy?
• Menj a dolgok mélyére, és keresd meg, vajon miféle önképi, belső hiedelmeddel ütközik az adott kijelentés?
• Engedd meg magadnak a negatív érzelmeket is! Ez mindenképpen segítségedre lesz abban, hogy begyógyítsd az érzelmeidet, hogy a jövőben méginkább a javadat szolgálják.

Mint láttad, az egész folyamat tanulható, így érdemes magadnak megszavazni a bizalmat és a türelmet a gyakorlásra. Menni fog, sok sikert!

A sike­res és boldog életed szol­gá­la­tá­ban,

sze­mély­fej­lesztő edző,
Cer­ti­fied Per­sonal & Team Coach


P.S.: Ha te még nem irat­koz­tál fel a MyWay blogértesítő/hírlevélre, ITT teheted meg.

• Ugye te már köve­ted a MyWay Coa­ching-ot  a Face­book-on is?
  Ha eddig még nem tet­ted volna, és sze­ret­nél naponta friss híreket, gon­do­la­to­kat, ins­pi­rá­ciót, katt ide és láj­kold az oldalt!

Neked is van gon­do­la­tod a témá­hoz?
Ne tartsd meg magad­nak: oszd meg velünk itt mind­járt, pár cen­ti­vel len­tebb!