A sikeres változás titka

Hosszasan sorolhatnánk dolgokat, amin NEM tudunk változtatni: ilyenek a háborúk, természeti katasztrófák, váratlan balesetek – ezekre sajnos nincs hatásunk. Viszont azt is látjuk nap mint nap, hogy emberek csodálatra méltó módon képesek összpontosítani az erőfeszítéseiket, legyőzni gyilkos kórokat, sikerrel oldanak meg teljességgel reménytelennek tűnő problémákat. Mi olyat tudnak ők, amit mi nem?

"A változás elkerülhetetlen" – mégsem megy?

 MOTTÓ:

"Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni." (Assisi Szent Ferenc)

Mégis mi az, amin tudunk változtatni?

Lehet, sőt kell is  dolgozni a pénzügyi helyzetünk, kapcsolataink, egészségünk javításán, de ez nem feltétlenül a külső körülmények felől indul, hanem belső önerőnk mozgósításával. Tudatosan képesek vagyunk megváltoztatni a viselkedésünket, gondolkodásunkat, sőt, az érzésvilágunkat – és ez nagyon jó hír.

Az önerőből végbemenő változás mélystruktúráját vizsgáló évtizedes kutatások szerint megdőlni látszik az az elképzelés, mely szerint a változás az elhatározást követő viszonylag rövid időszakot ("kúra") követően "csak úgy magától", egy tájfun erejével következik be, és "csak némi akaraterő és motiváció" szükséges hozzá. (Akinek nincs, az vessen magára! Uff. :-))

Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a sikeresen megváltozó emberek egy tudatosan irányított, előre kiszámítható folyamaton mennek át, melynek jól leírható állomásai vannak (és ezek közül csak egy a kissé túlmisztifikált cselekvés). Egyik szakasz sem kevésbé fontos, mint a másik, átugorni vagy megkerülni sem lehet őket – ezért mielőtt bármilyen változtatásba kezdene, az embernek tudnia kell, pontosan melyik szakaszban is tart az adott problémát tekintve.

A fogadalmat tevő, változásokat elhatározó-fontolgató emberek csupán 20%-a áll készen a változás bekövetkezésére...

Sajna nincs varázspirula, sem spanyolviasz: akár egyedül, akár külső támogató, például coach segítségével szánja el magát emberünk a nagy útra, ugyanazokon a szükségszerű változási szakaszokon kell átkelnie. Így megspórolhatja a kudarcot, mely igen gyakran pusztán az útmutatás hiányából fakad.
Úgyhogy trajta, térképezzük fel az utat, amit előttünk a sikeres változtatók már bejártak!

 
A változás szakaszai:

• A fontolgatás előtti szakasz
• Fontolgatás
• Felkészülés
• Cselekvés
• Fenntartás
• Befejezés

#1. A fontolgatás előtti szakasz

Honnan ismerhető fel (akár magunkon is)?

– Az illető maga nem akar megváltozni, csupán a nyaggatásnak véget vetni

("Már tíz órája ülsz a gép előtt, megmozdulnál végre?!")

– Tagadja, hogy bármi gondja lenne, sőt, ellenáll: témát vált, ha szóba kerül, "struccpolitikát" folytat

– A felelősséget külső tényezőkre hárítja (rossz gének, "sors", időhiány, stb,...)

– Bagatellizál, racionalizál, kifogást, ürügyeket keres, miért NEM kell változtatnia  ("Bezzeg Churcill sose sportolt, ivott meg szivarozott is, 'oszt mégis 91 évig élt!")

– Könnyen elcsügged, a helyzetet reménytelennek tartja ("Mindenkinek meg kell halnia valamiben!")

Mi segít:

Ebben a szakaszban változásra „rábírni” senkit sem lehet, viszont segíthetünk neki abban, hogy konstruktív visszajelzést és információt kapjon a viselkedéséről, állapotáról.
Ez a visszajelzés, külső  információ (akár egy tükör, egy régi/új fotó, egy film, egy hír, váratlanul "beakadó" mondatfoszlány) segítheti abban, hogy átlépjen a következő szakaszba...

#2. Fontolgatás szakasza

– Megjelenik a problématudat: "Elegem van abból, hogy (...)!"

– Igyekeznek megtalálni az okokat, pl. kutatnak a neten, de még messze vannak a valódi elkötelezettségtől

– Gyakran évekig megrekednek ezen a szinten, az egyre szenzációsabb megoldásra várnak ("Majd ha ott tart a tudomány...")

– Egy átlagos dohányos kb. két évig (!) fontolgatja a leszokást a valódi kísérlete előtt!

– Krónikus fontolgatók: akik a cselekvés helyett folyamatosan, körkörösen gondolkodnak

Mi segít:

A saját énkép újraértékelése: KI lehetnék én, ha ebben a dologban sikerülne változtatnom? Az illető a problémán, a múlton való rágódás helyett egyre inkább a megoldással, a jövővel kezd foglalkozni; külső segítséget kér (pl. felkeres egy hozzáértő szakembert, coachot).
Felkészülni arra, hogy a szakasz végét kísérő érzelmek hullámzóak és intenzívek lehetnek: a várakozás, a cselekvés izgalma és a kudarctól való szorongás mind a folyamat része.

#3. Felkészülés

– Számos apró változtatás "tesztelése" (Mi lenne, ha... két tábla csoki helyett csak egy... :-)

– Még mindig győzködni kell magát, de sokkal tudatosabb, elszántabb

– Nekilát terveket szőni, a részleteket átgondolni, előkészületeket tenni

– A coachingban ebben a szakaszban  kerül sor a konkrét (mérhető, reális, vonzó, elérhető, határidőhöz kötött) cél kitűzésére és a felkészülésre:

– Pontos, részletes cselekvési terv, a célhoz vezető lépések kidolgozása ("step by step")

Mi segít:

Ezt a szakaszt sem szabad se átugorni, se lerövidíteni! Aki kihagyja, később sokkal nagyobb eséllyel adja fel. Segíhet a nyilvános bejelentés ("Mától ne kínáljatok cigivel/fánkkal, kérlek!" "Mostantól a kedd délutánjaim foglaltak, úszni megyek":-)), valamint a bűnre csábító alkalmak (pl. pékség) elkerülése is. Fel kell készülni, sőt, betervezni a szinte elkerülhetetlen megcsúszásokat is – így jártunk, nem történt semmi visszafordíthatatlan, gyerünk tovább, előre! (Ilyenkor TILOS leülni, sebeket nyalogatva feladni!!!)

#4. Cselekvés

– A "legsűrűbb" periódus: elindulnak a külvilág felé is látható, egyértelmű változtatások (Emberünk egy órával hamarabb kel, elindul kocogni, kidobja az utolsó zacskó csipszet/cigit/kólát, a csokit a kutyának adja, leül a gyerekkel legózni, beiratkozik a tanfolyamra,...)

– FIGYELEM! A cselekvés, a változás megkezdése még nem egyenlő magával a változással!

– A környezetből sok bátorítás, dicséret, külső megerősítés érkezik (amire igazából inkább az előző, ill. a következő szakaszban lenne égető szükség)

– A coach mondása: A lényeg mindig a két ülés között történik! (No comment :-))

Mi segít?

Ebben a szakaszban kell a legtöbb energia, elköteleződés és türelem. A konkrét cselekvés mellett ugyanúgy szükség van a tudatossági szint, az énkép, a gondolkodásmód, az érzelmek megváltoztatására is, hisz enélkül nem kapna kellő alapozást a folyamat. Lélekben már most fel kell készülni azokra az időkre, amikor kevesebb taps és csinnadratta ér a környezetből, viszont a kisebb-nagyobb kudarcok, visszaesések ellenére is ki akarunk tartani, ez pedig a...

#5. Fenntartási szakasz

– Méltatlanul elhanyagolt, pedig döntő jelentőségű ez a periódus!

– Fél évtől akár az élet végéig is eltarthat

– A coachingot pl. legtöbbször itt hagyják abba, emberünk azt hiszi, ő már soha-soha ezután (...)  Ekkor ajándékozza el az ötvenkettes farmert – amit lehet hogy később sírva bán.

– A megszilárdítás folyamata az, amikor hatalmas erőkkel kell megakadályozni a megingást és a visszaesést, különben könnyen újra a startmezőn találhatjuk magunkat (ahonnan ismét csak hatos dobással indulhatunk tovább, egy plusz kudarcélménnyel a puttonyunkban...)

– Nem érdemes kispórolni ezt a szakaszt, "messze még a kánaán"!

Mi segít:

A dupla adag tudatosság. Itt különösen veszélyes a hamis biztonságérzet, amit könnyen követhet szétcsúszás: nincs  "csak most még az egyszer". A coaching folyamat szerves része  (jobb helyeken) a nyomon követés, az ún. "follow-up", megnézzük, hogy az ügyfél hogyan tartja fenn a kivívott állapotot. Az eddig elért sikerek adják az energiát a végső kitartáshoz: elő a sikernaplóval, mind-map-ekkel, meditációval... Centikre vagyunk a céltól, mindent bele! :-)

#5. Befejezés

– Az illető szeme előtt végig ez lebegett

– A legellentmondásosabb szakasz: tényleg VÉGE?!

– A változás akkor tekinthető befejezettnek, ha az új szokások szilárdan átvették a régiek helyét és a fenntartásuk már nem igényel folyamatos erőfeszítést

– Semmilyen élethelyzetben nem csábító a régi viselkedés (pl. ha szakítanak, akkor sem "iszik rá")

– A probléma természete válogatja, hogy ez kinél mit jelent: van, aki ha leteszi a cigit, soha többé nem esik kísértésbe, más még 10 év múlva is kívánja – a fő, hogy mit kezd ezzel!

Mi segít:

Támogató, hasonló értékrendű  emberi kapcsolatok. Idejekorán azonosítani kell a figyelmeztető jeleket (pl. letargia, túlzott magabiztosság, megújult csábítások): a legkisebb visszaesés esetén újra rákapcsolni a cselekvésre.
Jó hír: még ha soha nincs is teljesen vége egy problémának, akkor sem jelent többé ugyanakkora fenyegetést, mint évekkel korábban. Hisz nem vagyunk többé védtelenek, megtanultuk a kezelés eszközeit! :-)

Tippek & kérdések:

• Nálad melyik az a terület, ahol a leginkább változtatni szeretnél?
• Mi az oka, hogy épp ezt választottad?
• KI akar itt változtatni – valódi, belső igényből vagy külső elvárásról van szó?
• Éld bele magad (színes-szagos belső mozifilmként): KI leszel, amikor ezt megvalósítod? Mit ad neked ez a változtatás? És még? ...
• Milyen lépések során akarod elérni ezt a célt?
• Hol várhatók botlások, visszaesések? Hogyan fogod ezeket kezelni?

A siker kulcseleme tehát: tudd, hogy a változási folyamat melyik szakaszában vagy, és hogyan tudsz onnan továbblépni!

Az elmozdulás már önmagában is jó érzés lehet: "végre tettem valamit magamért!", de ha túl sok a toporgás, gyorsabban haladnál, nem szégyen segítséget kérni. Sőt: mások tapasztalatával a te utad is könnyebb lehet!

(A változás szakaszaihoz  felhasznált irodalom: James O. Prochaska, John C. Norcross, Carlo C. DiClemente: Valódi újrakezdés (Ursus Libris, 2009)

A sike­res és boldog életed szol­gá­la­tá­ban,

sze­mély­fej­lesztő edző,
Cer­ti­fied Per­sonal & Team Coach


P.S.: Ha te még nem irat­koz­tál fel a MyWay blogértesítő/hírlevélre, ITT teheted meg.

• Ugye te már köve­ted a MyWay Coa­ching-ot  a Face­book-on is?
  Ha eddig még nem tet­ted volna, és sze­ret­nél naponta friss híreket, gon­do­la­to­kat, ins­pi­rá­ciót, katt ide és láj­kold az oldalt!

Neked is van gon­do­la­tod a témá­hoz?
Ne tartsd meg magad­nak: oszd meg velünk itt mind­járt, pár cen­ti­vel len­tebb!