Az idei év utolsó blogjában szeretnélek megajándékozni egy igazi csemegével.
Jöjjön egy különleges, szívmelengető, igazán "karácsonyos" mese, hogy ne csak a fát, de a lelkedet is ünneplőbe öltöztethesd, mire elérkezik a gyertyagyújtás ideje.

Karácsony közeledtével akárcsak te, én is rengeteg reklámmal találkoztam, de mind közül a következő "gyöngyszem" vitte a pálmát:

Út mentén telefoncég óriásplakátja, rajta az ajánlat, majd az alján öles betűkkel:

"MÉG KELLEMESEBB ÜNNEPEKET!"

Nekem ezzel több bajom is van, egyrészt az én ízlésemnek "túl píszí"
(PC, Politically Correct), másrészt szerintem a lábvíz az kellemes, a Karácsony az valami MÁS -- kellene hogy legyen. De a legjobb a fokozás... a mesterségesen feltolt  ingerküszöb  olyan magasan van, hogy a "Boldog Karácsonyt" már smafu.

De ígérem, ellenállok a határtalan késztetésnek, hogy legeslegkellemesebb ünnepeket kívánjak neked; helyette inkább az idei év utolsó blogjában szeretnélek megajándékozni egy igazi csemegével...

Jöjjön egy különleges, szívmelengető, igazán "karácsonyos" mese, hogy ne csak a fát, de a lelkedet is ünneplőbe öltöztethesd, mire elérkezik a gyertya-gyújtás ideje.

Boldog Karácsonyt! :-)

Claude Steiner: Meleg bolyhos mese

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer két nagyon boldog ember, Tamás és Margit.Volt két gyermekük, Jancsi és Juli.[m id="space"]

Hogy megértsétek, mennyire boldogok voltak, tudnotok kell, milyen is volt az élet akkoriban.

Tudjátok, azokban a boldog, szép  időkben mindenki kapott születésekor egy kis puha Bolyhos Zacskót. Ahányszor az ember belenyúlt ebbe a zacskóba, elő tudott onnan venni egy Meleg Bolyhost...

Meleg Bolyhosokra nagyon nagy szükség volt, mert ha valaki ilyet kapott, azon rögtön  szétáradt a melegség és a puhaság érzése.
Azokra az emberekre pedig, akik nem jutottak rendszeresen Meleg Bolyhosokhoz, az a veszély leselkedett, hogy hátfájósak lesznek, ettől összetöpörödnek és meghalnak.

Azokban az időkben még nagyon könnyű volt Meleg Bolyhosokat kapni. Akárhányszor az ember úgy érezte, odamehetett a másikhoz, és azt mondhatta:

- "Szeretnék egy Meleg Bolyhost!"

Akkor csak belenyúltál zacskóba, és kihúztál egy Bolyhost, akkorát, amely egy kislány markában is elfér. Ahogy a Bolyhos meglátta a napvilágot, mosolyogni kezdett, és nagy bozontos Meleg Bolyhossá növekedett.

Akkor aztán rátetted az illető vállára, fejére vagy ölébe, és az belesimult, ráolvadt a bőrére, és egész testében jó érzéssel töltötte el.
Az emberek mindig kértek egymástól Meleg Bolyhosokat, és mivel mindig szabadon hozzájutottak, nem okozott gondot eleget kapni belőlük.
Mindig tele volt velük a környék, emiatt mindenki boldog volt, meleget és lágyságot érzett.

Egyszer egy gonosz boszorkány járt arra. Dühbe gurult, amiért mindenki olyan boldog volt, s hogy senki nem vásárolt nála szerelmi bájitalt meg csodatevő balzsamokat. A boszorkány nagyon okos volt és rettentő gonosz tervet eszelt ki.
Egy szép reggelen odalopódzott Tamáshoz, míg Margit a kislányukkal játszott, és a fülébe súgta:

– Nézd csak, Tamás, látod azt a sok Bolyhost, amit Margit ad Julinak? Tudod, ha így folytatja, végül ki fog fogyni belőlük, és neked már egy sem marad!
Tamás meghökkent. – Azt akarod mondani, hogy többé nem lesz mindig egy Meleg Bolyhos a zacskónkban, ahányszor csak belenyúlunk? – kérdezte aggódva.
– Nem bizony, egyáltalán nem - felelte a boszorkány -, és ha egyszer kifogytál, akkor annyi! Több már nem lesz! -  Ezzel a boszorkány kárörvendő kacajjal elszállt.

Tamás a szívére vette a dolgot, és kezdte megfigyelni, hányszor ad Margit valaki másnak Meleg Bolyhost. Végül nagyon elkezdett aggódni és ingerült is lett, mert nagyon szerette Margit Meleg Bolyhosait, s bizony nem akart lemaradni róluk.
Azon kezdett gondolkodni, hogy nem helyes, ha Margit minden Meleg Bolyhosát a gyerekekre és másokra költi.

Ahányszor csak Margit valaki másnak adott egyet, Tamás elkezdett panaszkodni, és mivel Margit nagyon szerette őt, nem adott már olyan gyakran másoknak Meleg Bolyhosokat, neki tartalékolta őket.

A gyerekek felfigyeltek erre, és hamar megtanulták, hogy rossz dolog Meleg Bolyhosokat adni ahányszor csak kérnek minket vagy kedvünk van hozzá. Ők is nagyon elővigyázatosak lettek. Közelről figyelték szüleiket, és ahányszor csak érezték, hogy szüleik túl sok Meleg Bolyhost adnak másoknak, ők is ellenkezni kezdtek. Egyre inkább azon aggódtak, hogy túl sok Meleg Bolyhost adnak ki a kezükből.

Bár ugyanúgy minden alkalommal találtak egy Meleg Bolyhost, ahányszor csak belenyúltak a zacskójukba, mégis egyre kevesebbszer nyúltak bele, és egyre fösvényebbé váltak.

Az emberek hamarosan  az észrevették a Meleg Bolyhosok hiányát, és kezdtek kevesebb melegséget és lágyságot érezni... Elkezdtek összetöpörödni, és volt aki bizony meg is halt a Meleg Bolyhosok hiányától.

Egyre többen mentek hát a boszorkányhoz bájitalt és balzsamot venni, habár úgy tűnt, ezek sem segítenek. Nos, a helyzet tényleg nagyon rosszra fordult. A gonosz boszorkány nem akarta igazából, hogy az emberek meghaljanak (mert a halott emberek nem tudnak bájitalt és balzsamot venni), így hát új tervet eszelt ki.

Mindenkinek adott egy zacskót, ami nagyon hasonlított a Bolyhos Zacskóhoz, csak ez a zacskó hideg volt, míg a Bolyhos Zacskó meleg. A boszorkány zacskójának belsejében Hideg Szúrósok voltak. Ezektől a Hideg Szúrósoktól az ember nem melegséget érzett, hanem hideget és szúrást.

Viszont megóvta az embereket az összetöpörödéstől. Így aztán ettől kezdve, ha valaki azt mondta: -"Kérek egy Meleg Bolyhost!" -, az emberek, akik féltek, hogy kimerítik készleteiket, azt felelték: – Nem tudok Meleg Bolyhost adni neked, nem kérsz inkább egy Hideg Szúróst?

Előfordult, hogy két ember találkozott, arra gondoltak, hogy Meleg Bolyhoshoz juthatnának, de egyikük-másikuk meggondolta magát, és a végén Hideg Szúróst adtak egymásnak. Így történt, hogy bár kevesen haltak meg, sokan voltak boldogtalanok: hidegnek és szúrósnak érezték magukat.

A helyzet nagyon bonyolulttá vált. A Meleg Bolyhos, amiről eddig azt gondolták, elérhető, akár  a levegő, rettentően értékessé vált. Emiatt az emberek mindenféle dolgokat megtettek, hogy hozzájussanak.

Mielőtt a boszorkány megjelent, az emberek gyakran hárman, négyen, öten összejöttek, és sosem tartották számon, ki kinek ad Meleg Bolyhost. Ám a boszorkány jövetele után az emberek kezdtek párokra szakadozni, és a Meleg Bolyhosokat kizárólag egymás számára tartogatták.

Azok, akik megfeledkeztek magukról, és egy Bolyhost adtak valaki másnak, bűntudatot éreztek, mert úgy tudták, hogy partnerük valószínűleg megérzi a veszteséget. Azoknak, akik nem találtak bőkezű partnerre, meg kellett venniük a Bolyhosokat, és hosszú órákig kellett dolgozniuk a pénzért.

Eközben egy másik dolog is történt. Néhány ember a Hideg Szúrósokat – mivel ezek korlátlanul és szabadon beszerezhetőek voltak – puha pelyhekkel és fehér festékkel vonta be, és Meleg Bolyhosként adta tovább...

Ezek a Meleg Bolyhos utánzatok valójában Műanyagból készült Bolyhosok voltak, és további nehézséget okoztak. Például két ember összejött és szabadon cserélt Műanyagból készült Bolyhost, amitől feltehetően jól kellett volna érezniük magukat, ehelyett rossz érzéssel váltak el.

Minthogy azt hitték, hogy Meleg Bolyhosokat cseréltek, az embereket ez nagyon megzavarta, és nem jöttek rá, hogy amiatt van hideg szúrós érzésük, mert Műanyagból készült Bolyhost kaptak.

Tehát a helyzet nagyon-nagyon lehangoló volt, és mindez akkor kezdődött, mikor a boszorkány elhitette az emberekkel, hogy majd valamikor, egy napon, mikor legkevésbé várják, megeshet, hogy belenyúlnak Bolyhos Zacskójukba és nem találnak benne több Meleg Bolyhost.

Nemrég egy kedves, erős, telt és mosolygós asszony jött erre a boldogtalan vidékre. Úgy tűnt, nem hallott még a boszorkányról, és nem aggódott amiatt, hogy a Meleg Bolyhosok kifogyhatnak. Szabadon adta őket, még akkor is ha nem kérték. Az emberek elnevezték Dús Asszonynak.

Néhányan nem nézték jó szemmel, mert arra tanította a gyerekeket, hogy nem kell félniük a Meleg Bolyhosok elfogyásától.
A gyerekek nagyon szerették őt, mert jól érezték magukat körülötte. Ők maguk is elkezdtek Meleg Bolyhosokat adni, amikor csak kedvük szottyant rá.

A felnőtteket aggasztotta a dolog, és elhatározták, hogy törvényt hoznak a gyermekek védelmében, nehogy elfecséreljék Meleg Bolyhos készleteiket.
A törvény bűncselekménynek minősítette, ha valaki nemtörődöm módon, engedély nélkül adja ki Meleg Bolyhosait.

Sok gyermek azonban látszólag nem tudta, vagy nem törődött ezzel, és a törvény ellenére folytatta a Meleg Bolyhosok osztogatását, valahányszor kedve támadt, és mindig, ha kérték rá. Minthogy nagyon-nagyon sok gyermek volt – csaknem annyi, mint felnőtt – , úgy nézett ki a dolog, hogy a gyerekek rátaláltak saját útjukra.

Mosta­ná­ban nehéz meg­mon­dani, mi jön, mi tör­té­nik.
Vajon a “tör­vény és rend ereje” meg­ál­lítja a gye­re­ke­ket?
Vagy a felnőt­tek is csat­la­koz­nak majd Dús Asszony­hoz és a gye­re­kek­hez, és meg­koc­káz­tat­ják, marad-e annyi Meleg Boly­hos, amennyi kell?

Vajon Tamás és Mar­git fel­idézve azo­kat a napo­kat, mikor olyan bol­do­gok vol­tak és a Meleg Boly­ho­sok kor­lát­la­nul álltak ren­del­ke­zésre, újra elkez­dik sza­ba­don osz­tani Meleg Boly­ho­sa­i­kat?

A harc elter­jedt a föl­dön és való­színű­leg ott is folyik, ahol TE élsz.

Ha akarsz – és azt remé­lem, hogy akarsz -, te is csat­la­koz­hatsz hozzá azzal, hogy sza­ba­don adod és kéred a Meleg Boly­ho­so­kat, és hogy olyan sze­rető és egész­sé­ges ember vagy, ami­lyen csak lehetsz.

(Claude Steiner: Warm Fuzzy Tale, 1969.)

Köszönöm az eddigi megtisztelő figyelmedet, viszlát januárban! BUÉK! :-)

A sike­res és boldog életed szol­gá­la­tá­ban,

sze­mély­fej­lesztő edző,
Cer­ti­fied Per­sonal & Team Coach


P.S.: Ha te még nem irat­koz­tál fel a MyWay blogértesítő/hírlevélre, ITT teheted meg.

• Ugye te már köve­ted a MyWay Coa­ching-ot  a Face­book-on is?
  Ha eddig még nem tet­ted volna, és sze­ret­nél naponta friss híreket, gon­do­la­to­kat, ins­pi­rá­ciót, katt ide és láj­kold az oldalt!

Neked is van gon­do­la­tod a témá­hoz?
Ne tartsd meg magad­nak: oszd meg velünk itt mind­járt, pár cen­ti­vel len­tebb!