“Az időd véges, úgyhogy ne vesz­te­gesd el arra, hogy valaki más életét éled! (…) Ne engedd, hogy mások véle­mé­nye túl­har­sogja a saját belső han­go­dat! De ami a leg­fon­to­sabb, legyen elég bátor­sá­god a szí­vedre és a meg­ér­zé­se­idre hall­gatni! Ők vala­hogy már most is tud­ják, mivé akarsz válni való­já­ban.“
(Steve Jobs)

Körülnézel: morcosak az emberek. Nem akar vége lenni a télnek, a hőmérő zéró körül toporog, s ha muszáj kimozdulni, jeges szél vág havat az arcodba, s kerget bolttól a kávézóig, egyik meleg ponttól a másikig. A legöregebbek se emlékeznek ilyen márciusra.

(Kinézek: megint szakad  a hó...  talán még a húsvéti nyúl is szánkóval jön?!)

Tavasz? – Hol?! 

Pedig már sóvárogva várjuk, hogy pezsdüljön végre a természet, jöjjön  a tavasz, a testi-lelki megújulás, s végre friss erőre kapjunk!

Hiszen mi, emberek,  így vagyunk kitalálva: a lét körforgás, melynek mi is részesei vagyunk. Vannak napi, heti, havi, éves, sőt hétéves  ciklusaink, s mindez beilleszkedik abba a – születés és halál pillanata közé eső  – útszakaszba, amit ÉLET-nek nevezünk.

S ezen a bölcsőtől sírig tartó úton haladva, valamikor a negyvenes éveink környékén (kinél mikor)  egyszer csak "leesik", hogy hiába vagyunk még fiatalok, ez bizony  már  a félidő...

"Mid-life", ahogy az angol mondja. Életközép. Sőt, "Crisis" is lehet, ha kellő felkészültség, önismeret és tudatos döntések meghozása nélkül sodródunk bele...

 

Életközép-válság: midlife crisis, MLC

– "Most őszintén, létezik ez egyáltalán, vagy csak valami divatos hülyeség?"

Jelentem, a dolog létezik, s a korosztályomban olyannyira látom, tapasztalom nap mint nap, hogy a coachingon belül is ez az a terület, ami a leginkább megdobogtatja a szívemet. :-)

Az, hogy kinél mikor és milyen intenzitással merül fel a...

• Hol tartok most az életemben... 

•  Hogy viszonyul ez a 10, 20 évvel ezelőtti vágyaimhoz... 

•  Mi az egész értelme, mi az ÉN életfeladatom... 

•  Hol vagyok ÉN ebből az egészből... 

• Mi állhat még előttem?"...kérdéskör, teljesen egyéni, de az élet előbb-utóbb minden tudatosan élő embert szembesít vele.

"Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! (...) Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában. "
(Steve Jobs)

Van, aki homokba dugja a fejét, nem véve tudomást a biovekker ketyegéséről, s kétségbeesett kísérletet tesz a fiatalság konzerválására.

Elég körbenéznünk: a  leopárdmintás cicanadrágba préselt "sonkák", rózsaszínű tincsek, sörpocakra feszülő izompóló, hajbeültetés, új, "csajozós" moci, félredobott, "öregecskedő" házastársak jelzik a kellő önismerettel és bölcsességgel nem bíró, kapuzárásilag pánikolók útját. (Jelszó: hisz ennyi még jár az élettől, nem igaz? ;-))

Aztán ott az érem másik oldala, amikor érzékeljük ugyan a változásokat (már nem megy úgy az éjszakázás, a hét végén is inkább pihennénk, mint kimutatást írnánk) de a fék helyett a gázra lépünk.  Figyelmen kívül hagyva testünk-lelkünk vészjelzéseit, kettőzött erővel vetjük magunkat a munkába, hisz nagy a verseny, s bírjuk mi még, felvesszük a versenyt bármelyik tejfölösszájú huszonévessel, sőt!..

...aha! Isten hozott a  stroke/infarktus előszobájában, fáradj beljebb...
Vagy mégsem?

Ismét Steve Jobs szerint:
"Nem az számít, hogy a leggazdagabb ember legyek a temetőben. Ami igazán számít nekem, hogy úgy térjek nyugovóra éjszaka, hogy valami csodálatosat alkottunk."

Az álmodozás, nosztalgia, elszalasztott lehetőségek siratása és az új kalandok kritikátlan hajhászása helyett célszerű MEGÁLLNI egy pillanatra. Megállni és körülnézni: Hogy kerültem ide, és merre tovább?

A "krí­zis" szó a kína­i­ban két írás­jelből áll össze: veszély + esély.

A coa­ching, sze­mé­lyes tanács­adás során leg­in­kább az egyéni életút­ból fakadó lehető­sé­gekre fóku­szá­lunk, ugyan­ak­kor nem hagy­hat­juk figyel­men kívül az innen eredő csap­dá­kat sem. A lényeg életközép-krízis ese­tén is ugyanaz, mint bár­mely, már nem (vagy nem jól) működő élet-stratégia ese­té­ben: “Újra­ter­ve­zés”!

Hiszen a meccs második félideje csak most kezdődik;  ha nem lógjuk el az edzéseket, és nem görcsölünk rá túlzottan a kapufára, a játék élvezetes marad egészen az utolsó sípszóig.

És ha menet közben elakadnánk, elbizonytalanodnánk,  van segítség: egy jó edzővel a szünetben kielemezhetjük az első félidő eseményeit, s a tanulságokat levonva megalkothatjuk a stratégiát a sikeres és eredményes folytatáshoz... Hiszen a java még hátra van! S ha már itt vagyunk: legyen értelme a létünknek, hogy ha egyszer majd búcsút kell intenünk a pályának, elmondhassuk, hogy egy kicsivel jobb lett a világ ott, ahol mi munkálkodtunk. :-)

Ez vezérel engem a hivatásomban-magánéletemben egyaránt, s ebben segítem az ügyfeleimet is.

• (Apropó, egy ide vonatkozó coaching kérdés:
  "Képzeld el, hogy már 80 éves vagy, és visszatekintesz az életedre. Mi volt az a régi álmod, amit a leginkább bánsz, hogy nem váltottad valóra?")

Soha nem késő!

Végezetül pedig hoztam neked egy zenét, amit a napokban vezetés közben csíptem el a rádióban, s azóta sem megy ki a fejemből. Annyira jól adja vissza mindazt, amire a megfáradt énünknek olyan nagy szüksége van: ne adjuk fel, ne csak álmodjuk az életet, hanem itt az idő, hogy végre éljük az álmainkat!

(Egyébként tudod, milyen nap van ma?
Ma van a hátralévő életed első napja. Használd ki! :-))

Hallgasd, fogadd hát szeretettel:

KATT IDE: * ZENE: Kezdjetek el élni...*

"Kezd­je­tek el élni, hogy ne kell­jen félni
Az utolsó órában, mikor már min­dent meg­bán­tam
Ezer­szer meg­bán­tam, oly sokáig vár­tam
Hogy elmúlt az élet…
…kezd­je­tek el élni!"

 S ha már az újrakezdésnél tartunk: A Húsvét a keresztény ünnepkör legfontosabb időszaka, ami a  testi-lelki megújulás jegyében zajlik. Ha egy kicsit most túlnéznél a nyúl-sonka-tojás háromságán :-),
kívánok neked is friss, megújult életet, boldog Húsvétot!

A mai bejegyzéshez kapcsolódó írások:

1. Kedvenc szavunk: „Újratervezés”!

2.Kamaszkor, „újratöltve”? Hajrá, negyvenesek!

3. Kurt Tepperwein: Midlife Crisis 

4. Mi az a női életközép-krízis?

A sike­res és boldog életed szol­gá­la­tá­ban,

sze­mély­fej­lesztő edző,
Cer­ti­fied Per­sonal & Team Coach


P.S.: Ha te még nem irat­koz­tál fel a MyWay blogértesítő/hírlevélre, ITT teheted meg.

• Ugye te már köve­ted a MyWay Coa­ching-ot  a Face­book-on is?
  Ha eddig még nem tet­ted volna, és sze­ret­nél naponta friss híreket, gon­do­la­to­kat, ins­pi­rá­ciót, katt ide és láj­kold az oldalt!

Neked is van gon­do­la­tod a témá­hoz?
Ne tartsd meg magad­nak: oszd meg velünk itt mind­járt, pár cen­ti­vel len­tebb!