Mese a sikerről, jólétről és szeretetről

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmesélte, mi történt. "Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!" Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket. "Együtt nem mehetünk be a házba," felelték. "Miért nem?" kérdezte az asszony. Az egyik öreg magyarázatba kezdett: "Az ő neve: Jólét," mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta: "Ő Siker, az én nevem pedig Szeretet." Majd így folytatta: "Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni." Az asszony bement hát, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. "Ez nagyszerű!!", mondta. "Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!" A felesége azonban nem értett egyet. "Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?" A menyük, aki eddig csendben hallgatta őket, most előállt saját javaslatával. "Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!" "Hallgassunk a menyünkre," mondta végül férj a feleségének. "Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!" Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget, "Melyikőtök Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk." Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert: "Én csak Szeretetet hívtam, hogy lehet, hogy ti is jöttök?" Az öregek egyszerre válaszoltak: "Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel Szeretetet hívtad, ahová ő megy, oda mi is vele tartunk." (Ismeretlen szerző)