Mi az a női életközép-krízis? (Hölgyeim, ez tetszeni fog!)
Változnak az idők! A mai életközép-krízis ("csúcs-frász":-)) egészen más, mint amit anyáink éltek át anno. Már nem vagyunk vevők az „zűrös klimaxos nő, akinek semmi-sem- maradt-az életében-miután- a- gyerekei- kiröpültek” sztereotípiájára. Mivel ennél már sokkalta többet tudunk és értünk, hamar rájöhetünk arra, hogy ez az átmeneti időszak egyenesen áldás lehet a számunkra. Egy jó hangos ébresztő, felhívás arra, hogy megváltoztassuk, ami nem működik az életünkben – igaz, ez a „hajókürt” néha kissé ránk ijeszt, de ha hallgatunk rá, csodálatos és erőteljes változások kincsesházára bukkanhatunk: legyünk hát hálásak érte! Midlife Crisis „tünetek” A csúcs-frász, azaz életküzép-krízis megnyilvánulási formái jelentős különbségeket mutatnak aszerint, hogy milyen az életmódunk, és hogy mennyire vagyunk elégedettek az addigi életünkkel. A fő krízisfaktorok, mint pl. válás, „üresfészek-szindróma”, szülő(k) halála, munkahely elvesztése gyakran megnehezítik az átmenetet a középkorú évekbe. (Érdemes ránézni, hogyan állunk ezekkel?) „Életközép -Ébredés” A jó hír az, hogy ez az időszak egyfajta megvilágosodás, amikor annyi, de annyi fejlődésre, növekedésre adódik lehetőség az életünkben! Ez az újjászületés, újraértékelés és új tudatosságra ébredés korszaka a számunkra. Hatalmas ajándék, ha engedjük magunkban kibontakozni. Most, hogy már tudod, hogy az életközép táján (a csúcson és környékén) számtalan új dolog vár rád, felmerül a kérdés: hogyan hozhatod ki a legjobbat életed második feléből? Tedd félre az összes negatív sztereotípiát, amik még a múltból kísértenek, és határozd el, hogy a most következő lesz életed legjobb fejezete. Ne engedd, hogy az aktuális korod bármiben is korlátozzon - SOSEM késő, hogy boldog és kiteljesedett legyen az életed! Hogyan kezdjük újra az életünket? Sosem gondoltad volna, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhet, igaz? Nem vagy vele egyedül. Ez nagyon sok nő számára valóban az újrakezdés időszaka. Itt az ideje, hogy kitaláljuk, hogyan lehetünk boldogok és kiegyensúlyozottak, amikor…
Azt megtanulni, hogy hogyan kezdjünk új életet, néha félelmetes lehet, lehetsz összezavart, aggódó, frászoló, sőt, mérges is … de ugyanakkor egy olyan nagyszerű, szenvedélyes megújulásban lehet részed, amikor újra felfedezheted, ki is vagy te VALÓJÁBAN, az a Te, aki nem valaki anyja, felesége, lánya, alkalmazottja, hanem saját maga. Eljött az ideje, hogy megtaláld a valódi életcélodat; ez egy vadonatúj kezdet lehetősége minden nőnek, aki végre képes a saját igényeire és vágyaira összpontosítani. „Újrakezdés” helyett inkább úgy gondolj erre az egészre, mint: Újjászületés, Megújulás, Újratöltés, Újraéledés, Átalakulás – ami néha egészen az alapokig hatoló változás, míg máskor csak egy kis finomhangolásra van szükség.
Igazából hogy is néz ki a csúcs-frász, a „női” életközép-krízis? Alapos ráncfelvarrás, tűzpiros kisautó, becsiccsentés a barátnőkkel, fiatal szerető, menekülés a Galapagos-szigetekre? Vagy a fentiek közül egyik sem? Életünkben csupán a változás, ami állandó; korszakonként „csavarodik, tekeredik”, átalakul… A csecsemő betotyog a kisgyermekkorba, a gyerek tinédzserré „robban”, aztán nővé érik, aki, mire eléri a negyvenet, kissé megkésett, hogy ismét kibújjon a bőréből… Ez már egy fájdalmasabb, stresszből és gyászból megszülető átalakulás, de, ha hallgatunk az újradefiniálás prófétáira, váratlan ajándékokat is tartogathat a számunkra. A „baby boom” nemzedék nagy változásaihoz képest (úgymint felnőtté válás, Istenkeresés, vagy éppen kiégés), a mai kor női már a középkorúság új kihívásaival szembesülnek, és a veszteséget igyekeznek átfordítani lehetőségekbe. A magasabb jövedelmeknek, minőségi oktatásnak és a női szerepekkel való ügyes zsonglőrködésnek hála, a nők örömmel fedezhetik fel, hogy ha volt valaha kedvező kor, amikor „érdemes” egy nőnek életközép-krízissel szembesülnie, az – a nők szerepének tásradalmi változásit tekintve – éppen most van.
Az Oregonban élő, 49 éves Sue Shellenbarger a Wall Street Journal „Munka és család” rovatának vezetője volt, amikor két év leforgása alatt elvált, elveszítette az édesapját, lemerítette a bankszámláját, vadkempingezni és quadozni kezdett, minek következtében a kórház sürgősségi osztályán találta magát. „ A környezetemben élők azt hitték, elment a józan eszem” mesélte. „Ekkor jöttem rá, hogy a csúcs-frász (midlife crisis) egészen addig csak egy elvont fogalom, amíg benne nem találod magad a közepében.” Két évre rá kiadta a saját könyvét „A fordulópont: hogyan alakítja át a midlife crisis a mai nők életét” címmel, amely felveti a társadalmi párbeszéd égető szükségszerűségét a témában. Az életközép-válság felé masírozó nők száma olyan óriási (csak az USA-ban 43 millió a 40-60 év közötti nő él) hogy számos korlátnak és szabálynak meg kell dőlnie ahhoz, hogy az új helyzethez sikerrel alkalmazkodjanak. Részben ez volt az apropója Shellenbarger könyvének is: „Azt gondoltam, segít másoknak, ha megírom, mire készüljenek fel az életükben” mondja, „hogy ne csak kármentésre fussa majd az erejükből, hanem tudják kihasználni a lehetőségeiket”. A „krízis”, „frász" szó valójában igen drámai kicsengéssel bír a korosztály számára, hiszen valamiféle negatív tapasztalatot hordoz. Az anyáikkal és az életükben részt vevő férfiakkal ellentétben, ez a női népesség újfajta modellt készül megalkotni arról, hogyan is néz ki az új „életközép”. Kutatók szerint középkorúsághoz való hozzáállás tekintetében nők és férfiak között az a legszembeötlőbb különbség, hogy a nők kétszer olyan derűlátóan néznek elébe, mint a férfiak. A nőknek meg kell ugyan birkózniuk a Nagy Változások hormonális viharaival, de legyen bármilyen „bomlasztó élmény” a menopauza néhány nő számára, a leglényegesebb változások gyakran nem is annyira testi, mint lelki jellegűek. Olyan nőkkel beszélve, akiknél „beütött a krach” – akár válás, akár az üres-fészek, vagy szülő elvesztése formájában –, kiderült, hogy a saját reakciójuk még a maguk számára is gyakran tartogat meglepetést. Első lépésként befelé fordulhatnak, hogy a „létezés nagy kérdéseivel” foglalkozzanak, vagy éppenséggel valamilyen régi vágyukat váltják valóra, amit a karrier és/vagy a család, a felnőttséggel járó kötelességek miatt anno fel kellett adniuk. Utazás… Regényírás…Vissza az iskolapadba… Megtanulni vízisízni, hastáncolni… De miután tettek valamit konkrétan saját magukért és túljutottak a nehezén, erős sürgetést éreznek, hogy másokon is segítsenek. A legjobb az, amikor ezt a két dolgot egyszerre csinálják! (A TIME magazin cikke alapján, by Nancy Gibbs & Other Smart Women)
|
"Hogyan lehetne olyan életem,
|
