Jó reggelt kívánok: Napindító belső koncentrációSok múlik azon, mire nyitjuk ki reggel a szemünket, mit hozunk ki magunkkal az éjszakai álomból, milyen a közérzetünk, hangulatunk, testi-lelki állapotunk. Aki azt hisz, hogy ki vagyunk szolgáltatva azoknak a láthatatlan és kormányozhatatlan belső folyamatoknak, amelyek létrehozzák a jó vagy rossz közérzetet és hangulatot, az téved... „Ki milyen lábbal kel fel, olyan lesz a napja” – szoktuk mondani, és a rosszkedvű, levert vagy ideges emberről hamar megállapíthatjuk, hogy „bal lábbal kelt fel”.
Valóban sok múlik azon, mire nyitjuk ki reggel a szemünket, mit hozunk ki magunkkal az éjszakai álomból, milyen a közérzetünk, hangulatunk, testi-lelki állapotunk.
Aki azt hisz, hogy ki vagyunk szolgáltatva azoknak a láthatatlan és kormányozhatatlan belső folyamatoknak, amelyek létrehozzák a jó vagy rossz közérzetet és hangulatot, az téved. Ha akarjuk, és ha egy kis időt fordítunk rá, akkor elérhetünk a szervezetünkben olyan szabályozási lehetőségekhez is, amelyek egyébként – közvetlenül, akarattal – nem befolyásolhatók. A belső feszültségek, a szervek működése, a közérzet, hangulat, a vegetatív idegrendszer szabályozása „autonóm”, azaz független a tudatos szándékainktól. Mégis van hozzá utunk, ha ismerjük a „titkot”.
Mi a titok?
Reggel, ébredéskor az agyunk – agykérgünk, a „gondolkodó tudatunk” éberségi szintje még nem éri el a nappal jellemző aktivitási szintet. „Átmeneti” állapotban van az alvás és ébrenlét között. Néha rossz alvás vagy rövid éjszaka után ez akár kábultságban is jelentkezhet. Általában azonban az ébredés fokozatos az agyi „éberség” szempontjából, még akkor is, ha ezt másként érezzük. És éppen ez a féléber állapot teszi azt az agyterületet rendkívül fogékonnyá az „üzenetek” vételére, amely agyfélteke és területe a belső szervek szabályozásához közvetlenül kapcsolással rendelkezik. Ha teljesen éberek vagyunk, ez az agyterület nem „nyitott” az üzenetekre, illetve más úton kaphat kívülről híreket és utasításokat.
Az ébredés tudatállapota a legkedvezőbb ahhoz, hogy az üzeneteket idegrendszerünk átvegye és (szolgaian) teljesítse. Csakhogy a megfelelő bevésődéshez az szükséges, hogy kívülről semmi ne zavarjon és a befelé figyelésben benn tartsuk magunkat; figyelmünk csak egyedül arra a gondolatsorra irányuljon, amellyel felkészülünk az egész napra, „beállítjuk” testi-lelki kondíciónkat, kedélyünket, hangulatunkat.
Ha ezt a két feltételt betartjuk, akkor biztosan működésbe tud lépni egy idegrendszeri reflex, a gondolat (idea) a megvalósító szervi-szervezeti-izomzati („motoros”) folyamatokat készenlétre kapcsolja („ideomotoros reflex”) és működésbe lendíti. Ez automatikusan történik, nem kell hozzá „akarni”, csak „hagyni megtörténni”.
Szia, legyen csodás napod!
„Jó reggelt... felébredtem... de még nem nyitom ki a szemem. Felébresztem magam, felkészülök a mai napra. Jó napom lesz, ma minden jól történik, ügyes vagyok, találkozásaimból sok örömet kapok.
A rövid, egy-két perces „pozitív ébresztő-napindító” koncentráció után nyújtózzunk egyet jólesően, alaposan nyújtóztassuk meg izmainkat, szemünket kissé dörzsöljük meg kezünkkel, azután nyissuk ki.
Aki ezt a belső utat reggelente végigjárja, már néhány alkalom után érezheti a különleges jó hatást. Amit ugyanis a tudat mélyének megüzentünk, az fokozatosan beprogramozódik, és a kívánságnak megfelelően „magától megtörténik”.
Aki ad magára és fontosnak tartja a tisztálkodást, az biztosan egyetért a lelki higiénének ezzel az egyszerű módjával is, ami nem igényel hosszabb időt, mint egy reggeli fogmosás!
|
"Hogyan lehetne olyan életem,
|


